A történet 2014-ben kezdődött, amikor Kota, a 17 éves szálkásszőrű tacsink meghalt. A fiaink pont itthon voltak, mert sportolók révén véget ért a kosárlabdaszezon. Máté fiam reggeltől-estig rágta a fülem, hogy „kutya kell, kutya kell”. 2 napig ellenkeztem, aztán mondtam, hogy jó akkor nézz magyar vizslát és kettőt. A nemeken még morfondíroztunk egy napot, aztán eldöntöttük, hogy egy lány egy fiú legyen, hátha később majd szeretnénk kiskutyákat. Sikerült is találni két kennelt, ahol akkortájt születtek kölykök. Az egyikben egy szuka a másikban egy kan volt szabad. Így lettek a családunk tagjai a Tisztatáji Vadász Kennelből Tiszatáji Vadász Csinszka „Fáni” és a Parásztai Parázs Kennelből Parásztai Parázs Cleó „Regő”. Mindketten komoly kiállítási és munkaeredményekkel rendelkező szülőkkel büszkélkedhetnek.
Elkezdődött a vizslákkal való életünk. Hogy milyen volt kezdetben? Rettenetes és szórakoztató. Mikor hogy. Ha egyedül maradtak otthon, amit lehetett szétszedtek, kezdve a szuper pihe-puha párnáktól, amiket beszereztünk nekik az elektromos kapu vezetékéig. És a kettő közt is nagyon sok mindent. Azért ezek mellett annyi kedvességet , szeretetet kaptunk tőlük, hogy sosem fordult meg a fejünkben, hogy elpasszoljuk őket, mint ahogy manapság ez gyakran előfordul. Ők már a családtagjaink voltak elevenen, rosszan, de a mieink.
Hogy az energiáikat lekössem elkezdtem velük kutyaiskolába járni, sokat vittem őket mezőre, víz közelbe. Láttam, hogy mennyire élvezik ezeket a közegeket, ezért úgy gondoltam vadászkutyák révén jó lenne lehetőséget adni, hogy kiéljék vadászösztöneiket. Szerencsére az egyik baráti házaspár fia régóta foglalkozott vizslákkal, így az ő segítségével elkezdtük a tanulást. Rajtuk kívül én is rendkívül élveztem ezeket a foglalkozásokat, ha valamit meg tudtak csinál, amit addig nem madarat lehetett velem fogatni, annyira örültem. Akkortájt már komolyabban gondoltam rá, hogy jó lenne ha lenne utánpótlás de az, hogy megszületett az „A” alom Marcell fiamnak köszönhető, aki akkor már négy éve Németországban kosárlabdázott és szeretett volna egy vizslabarátot, hogy ne legyen egyedül az idegen országban. Minden áldott nap számon kért, hogy : „mikor lesznek már kiskutyák?”
Így aztán 2019. június 17.-én megszületett nyolc gyönyörű vizslabébi. És akkor itt teljesen elvesztem. Látva a fejlődésüket, a szülők aggódását, az állatvilág csodálatos világát – ez az élmény teljesen magával ragadott. Képes lettem volna egész nap őket figyelni, meg kellett győzni magam hogy a munkámmal is foglalkozzak. Nyitva állt a ház, mindenki jöhetett babázni. Ezáltal kerültem kapcsolatba a terápiás kutyásokkal. Megkérdezték, hogy nem akarok –e terápiás kutyakiképző tanfolyamra menni most indul. Akartam. Volt, aki írt nekem, hogy eljöhetnének-e a kislányával megnézni a kicsiket. Hát persze, hogy jöhettek. Az anyuka kérdezte, hogy nem akarom-e megcsinálni a Volhard tesztet? Akkor még fogalmam sem volt, hogy mi az, de akartam. Aztán valahol szembe jött velem egy cikk a szarvasgombakereső kutyákról, ami szintén felkeltette az érdeklődésem, így már triflakereső vezető is akartam lenni triflakereső kutyával. És az egészségükkel is akartam foglalkozni, így elvégeztem a terápiás kutyamasszőr képzést is. És a vadászat tanítását is nagyon akarom megtanulni és én is szeretném elvégezni a vadásztanfolyamot. És természetesen a tenyésztéssel is szeretnék tovább foglalkozni, már több tapasztalattal és rengeteg újonnan szerzett információval.
Szóval engem a gyerekeim vittek bele a vizslázásba, amit egyáltalán nem bánok, sőt hálás vagyok érte Nekik és bízom benne, hogy a jó Isten ad egészséget, erőt és még jónéhány évet, hogy a terveim meg tudjam valósítani és leendő unokáimnak át tudjam adni a vizslák szeretetét, a róluk összegyűjtött információkat és tapasztalatokat. Addig is a Baján élő Martin fiamat, barátnőjét Dórát és a férjem szórakoztatom a kutyáimmal átélt hol felemelő, hol kevésbé felemelő vizslás kalandjaimmal, gyűjtöm a tapasztalatokat és alig várom a vasárnap délutánokat, amikor egy frissen szerveződött vadászkutyás társasággal összejövünk gyakorolni kutyáinkkal a vadászatot.
